ACTIVATORY: Az emberi szoftver versenyfutása az idővel az MI világában
Mi történik az emberrel, amikor a gép gyorsabban állítja elő a következő lehetőséget, mint ahogy mi eldöntenénk, mit kezdjünk vele?
Egy újfajta sebesség jelent meg az MI világában.
Egy kérdésre másodpercek alatt érkezik válasz. Egy ötletből pillanatok alatt több változat készül. Egy kép, egy szöveg, egy elemzés, egy terv vagy egy lehetséges megoldás szinte azonnal létrejöhet.
A gép képes gyorsan előállítani a következő dolgot.
De az embernek továbbra is kezdenie kell valamit azzal, ami létrejött.
És itt kezdődik egy érdekes probléma.
Mi történik az emberi működéssel, amikor a környezet gyorsabban változik, mint ahogy a saját működési mintáink alkalmazkodni tudnának hozzá?
Az emberi „szoftver”
Használjuk itt a „szoftver” szót metaforaként.
Nem számítógépes programról beszélünk, hanem mindarról, amit egy ember az évek során megtanul:
korábbi tapasztalatok,
megtanult válaszok,
automatikus reakciók,
szokások,
elvárások,
előrejelzések,
döntési rutinok,
és azok a belső szabályok, amelyek szerint gyakran anélkül működünk, hogy minden egyes alkalommal újra át kellene gondolnunk, mit tegyünk.
Ez a „szoftver” rendkívül hasznos.
Nem szeretnénk minden reggel újratanulni, hogyan kell járni, beszélni, vezetni, ajtót nyitni vagy reagálni egy ismerős helyzetben.
A korábbi tapasztalatunk lerövidíti a működéshez vezető utat.
A múltból felépített működés gyorsabbá teszi a jelent.
De van egy probléma.
A jelen nem mindig olyan, mint a múlt.
Amíg a helyzet ismerős, a régi működés működik
Ismerős helyzetben a korábbi tapasztalat gyakran előny.
Tudod, mit kell tenned.
Tudod, mire számíthatsz.
Tudod, hogyan reagálj.
A helyzethez tartozó működés szinte automatikusan hozzáférhetővé válik.
De mi történik, amikor valami megváltozik?
A terv nem működik.
A másik ember másképp reagál.
Egy probléma új formában jelenik meg.
Egy korábban működő megoldás már nem hozza ugyanazt az eredményt.
Vagy egyszerűen olyan helyzetben találod magad, amilyenben még sosem voltál.
Ilyenkor nem feltétlenül információ hiányzik.
Lehet, hogy a régi működés már nem illik az új helyzethez.
És ez az MI korában egyre érdekesebb kérdéssé válik.
Az MI nem csak gyorsabbá teszi a világot
Az MI nem egyszerűen egy új eszköz.
Azt is megváltoztatja, milyen gyorsan tudunk lehetőségeket létrehozni.
Korábban egy ötlet egyetlen változatának elkészítése sokáig tarthatott.
Ma néhány perc alatt tíz készülhet.
Egy probléma elemzése órák helyett másodpercek alatt több lehetséges megközelítést adhat.
Egy kreatív döntés előtt nem feltétlenül egyetlen lehetőséggel állunk szemben, hanem tucatnyival.
A lehetőségek előállítása egyre olcsóbb és gyorsabb.
De ettől a választás nem feltétlenül lesz könnyebb.
Épp ellenkezőleg.
Lehet, hogy pontosan a fordítottja történik.
A következő lehetőség már nem hiányzik
Az MI korában könnyen eljuthatunk egy furcsa helyzetbe.
A problémánk már nem az lesz:
„Nem tudom, mit lehetne tenni.”
Hanem inkább:
„Túl sok minden lehetséges. Most melyikkel kezdjek valamit?”
Az MI képes lehet alternatívákat előállítani.
De az emberen múlik, hogy eldöntse, ezek közül melyik válik relevánssá egy adott helyzetben.
És ami még fontosabb:
az embernek mozgásba kell hoznia azt, amit választott.
Ezért a jövő egyik fontos kérdése nem egyszerűen az lesz, milyen gyorsan férünk hozzá az információhoz.
Hanem az is, milyen gyorsan tudunk alkalmazkodni ahhoz, amit ez az információ bennünk és körülöttünk megváltoztat.
A legújabb ember–MI kutatások is egyre inkább ebbe az irányba mutatnak: nem egyszerűen azt vizsgálják, hogyan tud az MI „segíteni” az embernek, hanem azt, hogyan lehet az ember és az MI eltérő képességeit valódi kiegészítő viszonnyá alakítani dinamikus helyzetekben.
Az MI válaszol. Az embernek tovább kell mennie.
Tegyük fel, hogy megkérdezed az MI-t:
„Mit tegyek?”
Kapsz öt választ.
Megkérdezed:
„Melyik a jobb?”
Kapsz egy összehasonlítást.
Megkérdezed:
„Adj még tíz lehetőséget.”
Kapsz tízet.
A rendszer folyamatosan képes új lehetőségeket előállítani.
De van egy pont, ahol a képernyő már nem tud helyetted továbblépni.
Tenned kell valamit.
El kell küldened.
Meg kell rajzolnod.
Meg kell változtatnod.
El kell indítanod.
Ki kell próbálnod.
Döntened kell.
És ebben a pillanatban visszatérünk az emberi működéshez.
A mozgás megváltoztatja a helyzetet
Abban a pillanatban, hogy teszel valamit, már nem ugyanott vagy.
Ez nagyon egyszerűnek tűnik.
Mégis alapvető.
Leírsz egy mondatot.
Most van egy mondat.
Húzol egy vonalat.
Most van egy vonal.
Elküldesz egy ajánlatot.
Most van egy helyzet, amely válaszra vár.
Teszel egy lépést.
Most más helyzetben vagy.
A cselekvés nem csak végrehajt valamit. Megváltoztatja a környezetet, amelyben a következő döntés születik.
Ezért a következő mozdulat sosem pontosan ugyanabból a helyzetből indul.
És itt van az emberi szoftver problémája
A korábbi működési mintáink gyorsak.
De pontosan azért gyorsak, mert múltbeli helyzetekből származnak.
Egy új helyzet viszont nem feltétlenül illik hozzájuk.
Ilyenkor a rendszernek valami mást kell létrehoznia.
Nem feltétlenül egy teljesen új személyiséget.
Nem egy új életfilozófiát.
Nem egy új szabályrendszert.
Csak egy következő működő mozdulatot.
Ez meglepően nehéz lehet.
Mert az ember gyakran nem az ismeretlentől fél a legjobban, hanem attól, hogy nem tudja előre garantálni a következő lépés kimenetelét.
A tökéletes válasz problémája
Az MI világában könnyű azt gondolni, hogy ha elég információt kapunk, megtalálhatjuk a tökéletes választ.
De a valós helyzetek nem statikusak.
Abban a pillanatban, hogy választasz, valami megváltozik.
Abban a pillanatban, hogy cselekszel, új információ jelenik meg.
Abban a pillanatban, hogy új információ jelenik meg, új lehetőségek nyílnak.
Ezért a „tökéletes következő lépés” gyakran csak addig tűnik tökéletesnek, amíg meg nem történt.
Utána már egy új helyzetben vagy.
A következő mozdulat nem választható el teljesen az előzőtől.
A vonal nem tudja előre, hová érkezik
Vegyél egy ceruzát.
A vonal elindul.
Nem tudja előre, hová érkezik.
Nem ismeri a teljes útvonalát.
Mégis minden centiméter, amit megtesz, megváltoztatja, hová mehet tovább.
Az első vonal létrehozza a második vonal helyzetét.
A második megváltoztatja a harmadik helyzetét.
A harmadik már mindkettő nyomát hordozza.
Mozgás → nyom → új állapot → következő mozdulat.
A vonal nem azért tud folytatódni, mert előre ismeri a teljes képet.
Azért tud folytatódni, mert képes tovább működni abból, ami már létrejött.
Talán ez az MI-kor egyik emberi kérdése
Az MI egyre jobb a lehetséges következő lépések előállításában.
Ez hatalmas előny.
De egy másik képesség egyre fontosabbá válhat:
megkülönböztetni a lehetőséget a hozzáférhető lehetőségtől.
Mert nem minden lehetőségből lesz ténylegesen működő lehetőség.
Nem minden jó ötlet illik az adott pillanathoz.
Nem minden válasz használható az adott állapotban.
És nem minden előállított lehetőség válik cselekvéssé.
Ezért az ember–MI együttműködés egyik valódi kérdése nem egyszerűen az:
„Mire képes az MI?”
Hanem inkább:
„Mit tud kezdeni az ember azzal, amit az MI létrehoz?”
Az Activatory kérdése
Az Activatory nem az MI ellenében gondolkodik.
Azt sem állítja, hogy az embernek lassabbnak vagy „emberibbnek” kellene lennie.
Egy másik szintet vizsgál.
Mi történik a következő mozdulat előtt?
Milyen állapotban vagy?
Mihez férsz hozzá ebből az állapotból?
Mi válik lehetségessé?
Mi történik, amikor az első mozdulat már megváltoztatta a helyzetet?
És hogyan hozod létre a következőt abból, ami már megtörtént?
Ez az emberi szoftver egyik legérdekesebb problémája.
Nem az, hogy mindig tudja a választ.
Hanem az, hogy akkor is képes működni, amikor a helyzet már nem ugyanaz.
A verseny nem az ember és az MI között zajlik
Talán ezért félrevezető a kérdés:
„Ki lesz gyorsabb: az ember vagy az MI?”
Az MI bizonyos feladatokban már most elképesztően gyors.
Az ember azonban másfajta problémával dolgozik.
Bizonytalanság.
Újdonság.
Környezeti változás.
Testi tapasztalat.
Kontextus.
Szándék.
Következmény.
A legújabb kutatások arra utalnak, hogy az ember–MI együttműködés nem automatikusan jobb, mint bármelyikük önálló munkája. A valódi előny azon múlik, hogyan osztjuk fel a feladatokat, mikor kapcsolódik be az MI, mennyire megfelelő az ember bizalma, és mindkét fél mennyire tud alkalmazkodni a helyzethez.
Ez azt jelenti, hogy a jövő kérdése nem egyszerűen a sebesség.
Hanem a működés minősége egy változó sebességű környezetben.
A következő mozdulat
Talán az MI-kor egyik legfontosabb emberi képessége nem az lesz, hogy minél több választ állítsunk elő.
Az MI ezt továbbra is egyre gyorsabban fogja csinálni.
Talán az számít majd:
észrevenni, amikor a helyzet megváltozott,
felismerni, mihez férsz hozzá innen,
és
létrehozni a következő működő mozdulatot.
Nem a tökéleteset.
Nem a véglegeset.
A következőt.
Mert minden mozdulat megváltoztat valamit.
És ami utána jön, ebből az új helyzetből születik.
A vonal nem tudja előre, hová érkezik.
De azt már tudja, hol kezdődik.
ACTIVATORY
A következő mozdulat itt kezdődik.